Csiza Viktória: Ilyen volt a 9 napos szeminárium

Kicsit jobban magamra húzom a piros pokrócot. Nem mintha fáznék, a szívem rég elfelejtett és még soha át nem élt élmények tüzében nyújtózkodik. Jókedvű itt minden. Még a párna sem bánja, hogy a fejem alá gyűröm, nevet ő is. Fekszünk. Sanyi beszél… és mi nem csak a fülünkkel hallgatjuk.

Még érzem a lábamban a tegnap esti táncot, zsibong benne az öröm, hogy ki tudta fejezni a bennem lévőt, az eddig elmondhatatlant, és hogy ez másoknak is tetszett. Még meg is tapsoltak.

Hosszú idő óta újra azt éreztem, szép vagyok. A leterített matracokon elégedett emberek, csillogó szemekkel, kipirult arccal, mosolyogva léteznek. Az történt meg velük, amiről már rég lemondtak, amit mélyre temetett bennük, az eddig életnek hitt kényszer. Felnőtt testekben gyermeki öröm éled.

Itt elfogadnak engem. Lehetek önmagam. Játszhatok… és nem szól rám senki. Halkan kúszik felém a takarókon át egy pár napja még ismeretlen arc. Nem töri meg a folytonosan felénk áramló információt. Azért jön, mert tudja, hogy fontos nekem az, amiről épp szó van. Ő is megélte ezt, amit most én. Amikor mellém ér, bátorítóan megszorítja a kezem.

Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Pár nap után szerelmes leszek a Világba. És ő is belém. Mintha eddig nem láttam volna, hogy milyen gyönyörű. Most látom igazán. Most látom, hogy minden íze, illata, érintése felfoghatatlanul több mint eddig gondoltam. A Világ pedig önmagamért szeret. Végre.

Csendben összebújunk. Egyszerre lépünk, mintha egy ember lennénk. Tanulunk egynek lenni. Megyünk és kimelegszünk. Nem baj. Még pár perc…és létre jön az összhang. Innentől nem kellenek szavak. Teljes biztonságban érzem magam. Mintha újból kisbaba lennék.

A fülünk hallgatja, de a sejtjeink isszák az ismeretlent. Valami változik bennem. Valami, ami eddig mozdulatlanságba dermedve folytonos feszültségben tartott. Most mozog. Enged élni. Eddig is sejtettem, de mostmár biztos vagyok benne, hogy más emberként megyek haza.

Segítek valakinek, hogy ő is átélhesse a megszabadulást. Könnyes szemmel megölel és határtalan boldogság önt el mindkettőnket. Velem is így történt. Nekem is nagyon sokan segítenek. Együtt milliószor jobb, mint egyedül.

Hazaérve az érzés nem szűnik. Visszavonhatatlanul megváltozott minden. A körülmények mozgásba lendülnek. Alakul az életem. Szinte táncol. Mint ahogy a többiekkel együtt táncoltunk aznap este. Kicsit jobban magamra húzom a takarót. Mosolyogva alszom el.

Tovább